Esti fenekes

Az iskolában egész nap csak az esti verésre tudtam gondolni, néha megsimogattam nadrágon keresztül, csak úgy lopva, a szünetekben elmentem a mosdóba, megnézni az előző fenekesektől épp gyógyulófélben lévő hátsómat, és félve vártam az utolsó órát.
Mikor hazaértem, anyu már otthon volt, nem szólt egy szót sem, talán elfelejtette? Reménykedtem, de sajnos nem, még mindig mérgesen megkérdezte, mi volt az iskolában?
Amennyire csak tisztelettudóan tudtam, mondtam, hogy nem kaptam jegyet, az órákon minden rendben volt, a házit is meg tudtam csinálni a napköziben, úgyhogy ma este csak egy kicsit kell tanulnom, és készen vagyok.
- Szóval kicsit kell tanulnod, válaszolta, akkor most fogod a könyvet és szépen betérdelsz a sarokba, nem jöhetsz ki addig, amíg fel nem tudod mondani a leckét. Ha nem tanulod meg, tudod mi lesz?!
- Igenis feleltem, es közben csak arra tudtam gondolni, hogy milyen rossz lesz a sarokban térdelni és tanulni közben, ki tudja, meddig fog tartani megtanulni a verset úgy, hogy ne kapjak ki utána.
Lehúztam a nadrágom, betérdeltem kezemben a könyvvel a sarokban, és elkezdtem félhangosan memorizálni a verset, hallottam, ahogy a hátam mögött anyu jön-megy, próbáltam a tanulásra koncentrálni, hogy ne kapjak ki még emiatt is. Ahogy az idő telt, egyre nehezebb volt a  hideg kövön térdepelni és egyre kevésbé tudtam a versre koncentálni, kb egy óra múlva úgy döntöttem, lesz ami lesz, szólok anyunak, hogy megtanultam, kérdezze ki, a seggesek sem érdekelnek, csak kelhessek fel végre.
- Készen vagyok, szóltam remegő hangon, kikérdezheted anyu, felállhatok?
Állj fel, ha készen vagy, gyere ide az asztalhoz, várj a szokásos módon, hozom a szíjat! Nagy sóhajjal felálltam, a lehúzott nadrágom miatt alig tudtam lépkedni, lehúztam az alsómat, és még egyszer utoljára megsimoggatam a fenekem.
Beállatam egyhe terpeszbe, és megmarkoltam az asztal szélét és vártam, hogy anyu visszajöjjön a szíjjal és elkezdje rám kimérni a tegnap esti simogatásért a megérdemelt büntetésem.
Ezer dolog kavargott a fejemben amikor anyu visszaérkezett a szíjjal, és megkérdezte, tudod miért kapsz most ki?
- Igen, tudom, tegnap éjjel simogattam magam és megtiltottad válaszoltam halkan.
- Mit ígértem még neked múltkor, mi lesz a büntetésed, ha simogatod magad legközelebb?
Azt, hogy nagyon ki fogok kapni. válaszolom, de sajnos nem, nem ezt, próbálok kutatni, gondolkozni, de sajnos be kell nyögjem, akkor nem emlékszem anyu!
- Rendben fiatalúr, majd eszedbe jut, vagy ha nem, hát úgy is jó, hangzik anyu vészjósoló hangja, miközben hallom, hogy a szíj megsuhan a levegőben, hogy egy másodperccel később a megfeszített hátsómon landoljon.
AHH, nyögök fel, elég keményen kaptam, az első fájdalmas hurka már érzem, duzzad a fenekemen, miközben záporozik rám a többi ütés, puff puff puff, a fenekem ösztönösen megfeszítem, de sajnos nem segít, a negyedik ütésnél elkezdek szipogni, anyu nagyon fáj a fenekem suttogom.
Azért kapod válaszolja anyu, hogy fájjon és emlékezz, mi történik, ha simogatod magad és közben kiméri a következő bőrrepesztő ütést a vastag szíjjal.
- Szóval, eszedbe jutott, mit ígértem neked múltkor?
Még mindig fogom az asztal szélét, szipogó vékony hangon mondom, hogy nem emlékszem anyu, de ez már egy másik történet lesz...